Filmajánló

500 nap nyár- 500 days of summer

Tudom, nem éppen egy mai film (2009), de csak nem rég ismerkedtünk meg és azóta, ő az első szám kedvenc! Ebben a filmben minden benne van. Szerelem, romantika, humor, dráma, realitás.

A főszerepben Zooey Deschanel és Joseph Gordon-Levitt. (Az a Joseph G-L, aki még pelyhes arcúként játszott másik kedvenc filmemben, a 10 dolog, amit utálok benned-ben). Bár úgy indul a történet, hogy "ez nem egy szerelmes történet", valójában az. Romatikus vígjáték egy fiatal lányról, aki nem hisz az igaz szerelemben, és egy srácról, aki fülig szerelmes lesz belé. A film 500 napot mutat be egy olyan kapcsolatból, ahol már elején tisztázták: nem lesz belőle semmi. Könnyen szerethető, kedves film, a végén nem a megszokott heppienddel.

Nagyon megfogott maga a történet, a narráció, a jelenetek, a környezet, a zenék, átváltások a jelenetek között, valamint az időbeli ugrások.

Mint említettem, az elején a narrátor leszögezi, ez nem egy szerelmesfilm. A tök átlagos Tom és a szintén tök átlagos Summer összejönnek, elvannak egy darabig, majd a lány kiadja a fiú útját, aki ebbe annak rendje és módja szerint majd’ belehal. Itt kezdődik a film, valamikor a háromszázadik nap tájékán, hogy aztán folyamatosan ugrálva az időben párhuzamosan lássuk a románc kialakulását és Tom szakítás utáni agóniáját.

Fura dolog ez az időben ugrálás – mivel tudjuk, hogy a kapcsolat csúnya véget ér, az első naptól kezdve keressük a jeleket, akárcsak Tom, próbáljuk kideríteni, hogy mi és miért romlott el, de hamar ráébredünk, hogy ez tévút. Itt nem romlott el semmi, minden úgy volt jó, ahogy volt, csak épp addig tartott, ameddig. Tom, a javíthatatlan romantikus az első nap halálosan beleszeret Summerbe, és benne látja álmai asszonyát – amikor az ilyenkor szokásos bénázás után összejönnek, a fiú még rajzfilmfigurákkal is táncra perdül örömében. Pedig Summer már az elején közli, hogy nem hisz a szerelemben, még annyira sem a házasságban, ő csak élni akar bele a világba – Tomra sem úgy tekint, mint álmai pasijára, csak mint egy kalandra.

- Ez az egyetlen zenés-táncos rész a filmben, jó a zene, jó a tánc. -

Van ilyen, hogy két ember összejön, aztán egy idő után mennek tovább. Nehéz megbékélni vele, és még nehezebb jól kezelni – pláne mert valaki mindig többet akar, s természetszerűen sérül. A legtöbben átesünk néhány csalódáson, hosszabb-rövidebb kapcsolatokon, mire megtaláljuk az igazit, és jöhet a kertvárosi családi idill. Épp azért olyan erős és szívhez szóló ez a film, mert mindannyiunkkal történt már valami hasonló – hittük már azt valakiről, hogy ő az igazi, pedig nem, vagy épp fordítva. Azért ezt általában túl lehet élni, és a film végére Tom is túléli – ami már önmagában egyfajta fricska az összes filmes klisének, mert nem, nem kell mindig belehalni a csalódásba.

- ez pedig egy kis ízelítő a filmből, a trailer -

Kimondottan tetszik, hogy nem úgy végződik, mint 1001 másik romantikus film, "hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak... bla, bla.."

Remélem tetszett!

Ti láttátok már? Meg fogjátok nézni?

xoxo, Edina 

k ö v e s s e t e k :)